Resmy Dominic · M. Mary Jayanthi — INT-JECSE · Vol 14, Issue 06 · 2022 · 5 pages
Az író, aki túllépi az idő próbáját, legenda. Shakespeare átlépte az idő és a tér minden határát. Shakespeare még a 21. században is megragadja az olvasók elméjét a szavak elképesztő erejével. A Shakespeare-figurák minden emberben kivetítik a jót és a rosszat. Így szereplői és karaktertípusai révén továbbra is az olvasók tudatában él. Shakespeare-darabok számtalan adaptációja bizonyítja Shakespeare máig véget nem érő népszerűségét. Ian McEwan, aki rendkívüli életszemléletével és munkáival szerzett hírnevet, a legújabb Shakespeare adaptációja. 2016-ban megjelent Dióhéj című regénye Shakespeare Hamletjének csodálatos újraértelmezése. A regény Hamletet embrióként mutatja be. Ahogy a történet egy magzat perspektíváján halad előre, az olvasók megérezhetik a shakespeare-i karaktertípus jelenlétét, amely minden emberben jelen van, beleértve a születendőt is. Ez a tanulmány azt elemzi, hogy McEwan dióhéja miként mutatja be Shakespeare Hamletjét embrióként, és arra a dilemmára összpontosít, amelyen maga a magzat, akárcsak maga Hamlet esetében.
Az irodalomelméletek legújabb fejleményei óriási változásokat hoztak az olvasók olvasási szokásaiban. Az olvasó értelmezése nagyobb jelentőséget kapott, mint az író szándéka. Az olvasói válaszok előtérbe kerülésével számtalan szövegértelmezés kapott jelentős teret a tudományos körben. Még a klasszikus szövegek is nagyobb relevanciát kaptak a jelen kontextusban. A különféle irodalmi darabok közül a Shakespeare-műveket értelmezték leginkább újra. Mivel a szöveg már nem a rögzített jelentések tárháza, ezek a művek több dimenziót és perspektívát kaptak.
1. oldal / 5 – az angol eredetiből fordították Nerusával.