Emmanuel E. Achor · Peter O. Agogo · Christopher A. Orokpo — Researcher · 2011 · 3(12):30–37 · 8 pages
Ez a tanulmány azt az utólagos elrendezést alkalmazta, amelyben néhány nigériai diák gyakorlati kémiai ismereteinek eredményeit és elméleti kémiaismereti tesztjeit használták fel a MOCK-SSCE kémiában elért teljesítményük előrejelzésére. A Senior School Certificate Examination (SSCE) egy végső vizsga, míg az SSCE mintájára beállított belső vagy állami minősítő vizsga neve MOCK-SSCE. A nigériai Benue államban található Ogbadibo LGA 33 iskolája közül csak 15 iskola felelt meg a természettudományos középiskolai képzés követelményeinek. Ezek közül a 128 fős természettudományos hallgatói létszámmal rendelkező iskolák közül nyolcat véletlenszerűen választottak ki, és használtak mintaként ehhez a vizsgálathoz. A felhasznált műszerek a hallgatók alternatívája volt a kémia gyakorlati tudásának (SATPKC) és a hallgatók kémia elméleti tesztjei (STTKC). Ezeknek a kutatók által kifejlesztett műszereknek a megbízhatósága 0,94 volt Kuder–Richardson (K-R21) használatával a SATPKC és 0,89 az STTKC esetében. Többszörös regressziós elemzéssel az eredmény azt mutatja, hogy a hallgatók teljesítménye a kémia elméleti tudásának tesztjén nem jósolja meg szignifikánsan a MOCK-SSCE kémiaelméleti vizsgán nyújtott teljesítményüket. A SATPKC nem tudta szignifikánsan megjósolni a MOCK-SSCE átlag gyakorlati pontszámait. A SATPKC, a MOCK-SSCE gyakorlati és a MOCK-SSCE elmélet közötti átfogó kapcsolat nem volt szignifikáns (F2,127 = 1,644, p > 0,05). Az STTKC nem tudta szignifikánsan megjósolni az átlagos MOCK-SSCE gyakorlati vizsgapontszámokat. Hasonlóképpen, az STTKC, a MOCK-SSCE gyakorlati és a MOCK-SSCE elméleti átlagpontszámok közötti általános kapcsolat nem volt szignifikáns (F2,127 = 0,177, p > 0,05). Javasolták, hogy az iskolaigazgatók gondoskodjanak arról, hogy a természettudományos tanulók hetente tartsák gyakorlati óráikat, miközben azokat elmélethez kötik, mivel ez nagyban hozzájárul a gyakorlati vizsgákon nyújtott teljesítményük javításához. Hasonlóképpen, az iskolaigazgatóknak és a természettudományos tanároknak gondoskodniuk kell arról, hogy a kémia elméleti oldalát teljes komolysággal kezeljék, mivel az ugyanolyan fontos, mint a gyakorlati.
Az olyan tudósok és kutatók, mint Oyekan (1999), a tudományt és a technológiát az ipari és nemzeti fejlődés alapvető eszközeinek tekintették. Ezek, ha megfelelően kihasználják, gazdasági és társadalmi boldogságot hozhatnak az állampolgárok jólétének biztosításával és javításával. Következésképpen a természettudományok oktatása és tanulása a tudósok és kutatók nagy gondja lett.
Ahogy az emberek a természettudományok oktatására és tanulására gondolnak iskoláinkban, a tudomány és a technológia helyzetének képe egy olyan országban, mint Nigéria, szembetűnővé válik. Ezt a Nigériai Tudományos Tanárok Szövetsége (STAN) 1998-ban kiadott éves konferencia-kiadványai fejezték ki, melynek témája „Több diák megnyerése a tudománynak és a technológiának”. Ez a téma a tanulók természettudományos vizsgákon való gyenge teljesítményének eredménye. Ez a gyenge teljesítmény gyakran azt eredményezte, hogy a közép- és felsőfokú intézményekben a természettudományos hallgatók gyengébbek voltak.
A tanulók gyenge teljesítménye számos okra vezethető vissza, ideértve a hallgatók gyenge részvételét és a tudomány, különösen a kémia gyakorlati vonatkozásaiban való alacsony szintű expozíciót. Agbo és Mankilik (1999) az akkori nigériai oktatási minisztert idézték, aki azt mondta, hogy a természettudományos hallgatók teljesítménye nem volt biztató annak ellenére, hogy hatalmas összegeket költöttek tudományos anyagok és felszerelések vásárlására. Dajili (2001) aggodalmának adott hangot a tanulók természettudományos vizsgákon való gyenge teljesítménye miatt is. Ez az aggodalom abból a növekvő felismerésből fakadt, hogy a nemzet nem tud olyan gyorsan fejlődni, mint amilyenre vágyott, ha a dolgozó népesség minden szintjén nincs megfelelő tudományos és technológiai munkaerő.
1. oldal / 8 – az angol eredetiből fordították Nerusával.